Pintér Zsolt (A-52) a Kolumbia Tagszövetség 2010., 2012. év hosszú-, és  általános bajnoka

Pinter Zsolt resize

A Pintér és fiai családi dúcközösség tagjaként Pintér Zsolt nemzetközi hírnévre tett szert a Halásztelken közösen elért eredményekkel, ám a halásztelki ház eladása után Zsolt nem költözött a családdal Gyálra, hanem önálló életet és önálló galambász pályafutást is kezdett. Az újrakezdés azonban nem okozott problémát, az eredmények nem csak a Halásztelken megszokott magas színvonalat mutatják, hanem túl is szárnyalják azokat. (A Pintér és fia dúcközösség Gyálon versenyezve szintén nagyon komoly eredményeket ért el.)

Zsolt a 2010-es évben nagyon erős mezőnyben megnyerte a négy tagszövétség által közösen megrendezett Budapest Bajnokságot, a Kolumbia Tagszövetség Hosszú távú és Általános bajnoki címét. A budapest Bajnokság megynerése mellett az alábbi országos szintű kiírásokban sikerült a legjobb 10-be bekerülnie:

Hosszútávú Nemzeti Bajnokságban     2.

Általános Nemzeti Bajnokságban         4.

Magyar Kupában hosszú táv                2.

Legjobb dúc                                          7.

Ország élversenyzője                           8.

Szuper Kupa                                         5.

Anker Alfonz bajnokság                        8.

A felsorolt eredmények értékét külön növeli, hogy Zsolt mindezt a 2009-es újrakezdés utáni első évben érte el, azaz csak egyéves galambjai voltak. Derítsük is ki rögtön, hogy minek köszönhetőek a kiemelkedő eredmények!

hímek resize

özvegy hímek

- Kezdjük mindjárt az elején! Miért éppen Inárcson telepedtél le, illetve mi alapján választottál új egyesületet?

- Inárcsra két ok miatt esett a választás, egyrészt rendezett, nyugodt település, másrészt Budapest autóval, tömegközlekedéssel is gyorsan és egyszerűen megközelíthető. Inárcson belül a ház kiválasztása viszont teljes mértékig a tökéletes galambászat megvalósításának szempontjai alapján történt. Új egyesületemnek az A52 Dabas egyesületet választottam, ugyanis a környékbeli egyesületek közül itt használják egyedül azt a rögzítőrendszert, amelyik nekem is van, illetőleg korábbról már több dabasi taggal is jó kapcsolatot ápoltam.

- A galambászat elengedhetetlen kelléke egy remek dúc. Mond el, hogy milyen az új dúcod és miért pont ezeket a megoldásokat választottad?

- Anyagát tekintve a külső borítása lambéria, a belső része többnyire pozdorja, a tető pedig cserép. 13 méter hosszú galambház a föld felszínétől mintegy 50 cm-re kiemelésre került. Ezt lényegesnek tartom, hisz a hajnali pára és az időjárás okozta nedvesség kevésbé tud gondot okozni. Középen egy kis ellátó helyiség található, melyből egyik irányba a fiatalok két ülőkés helyisége (30-30 fiatal részére), valamint a tenyész galambok dúcrésze található (12 pár részére), a másik irányba pedig az özvegy hímek két dúcrésze (12-12 hím részére), valamint az özvegy tojók dúcrésze (24 tojó részére).

A kialakítás saját ötletek alapján történt, melyeket jelentősen befolyásoltak a halásztelki faházban, valamint a külföldi dúclátogatások során szerzett tapasztalatok. A fiatal és a tenyészgalambok dúcrésze előtt volier található, amit nagyon fontosnak tartok. Az özvegy hímeknél rácsos özvegy cellák vannak, aminek egyrészt higiéniai, másrészt időtakarékossági okai vannak. Így nem kell mindennap takarítani a versenygalambokat. Az özvegy tojók dúcrészében egyedi boxok vannak, melynek megvalósítása szintén saját ötletünk alapján történt.

özvegy tojók helye resize

özvegy tojók helye

Amire még nagyon odafigyeltem az a szellőzés. A tetőtér mindkét oldalán van szellőző, valamint a tető dúc fölül kinyúló része alulról szintén nyitott. A dúcok belső mennyezete a dúc első felében hosszanti irányban két sávban nyitott, így a szellőzés tökéletesen működik. A versenyzők dúcainak ablakai polikarbonáttal zárhatóak, így a fény időjárástól függetlenül bejút a dúcba, azonban a nem megfelelő időjárástól a dúc és a galambok megvédhetőek.

óvoda resize

óvoda

- A dúc elkészült, jöhetnek a galambok! Milyen galambokkal kezdted meg a galambászatot Inárcson?

- A régi halásztelki tenyészgalambok közül csak keveset hoztam el. Gladiátor és néhány leszármazottja illetve a 329-es képviselte ezt a vonalat, a többi galamb a családi dúcból (Pintér és Fiai) érkező 2008-as késői fiatal volt. Ezeket egészítette ki két Eijerkamp galamb a Mr. Bond vonalból, valamint a Tommy Gun egy közvetlen gyereke Marcel Sangerstől. Sajnos a sok késői galamb miatt a tenyésztés nehézkesen indult be és nem volt elég fiatalom, így 27 darabot kaptam Kancsár Feritől. Mára ebből a 27-ből 5 kiemelkedő galamb lett, amit nagyon jó aránynak tartok.

- Hogyan sikerültek az első röptetések?

- 2009-ben vettem részt először a Kolumbia tagszövetség fiatalversenyein. A tagszövetség 50-es csapatokkal 5-ös befutóval versenyzett, de én részt kívántam venni a nemzeti bajnokságban, így két 20-as csapatot röptettem. A felvállalt jelentős hátrány ellenére a tagszövetségi bajnokság 2. helyét szereztem meg, ami alapján méltán voltam bizakodó a 2010-es évet illetően. Mivel a dúc teljesen üres volt, így selejtezés nélkül megtartottam a megmaradt 18 hímet és 18 tojót. Így utólag elmondhatom, hogy a szabad helyek miatt meghagyott 10 galamb közül egyik sem hálálta meg a bizalmat.

szellőzés resize

szellőzés

- 2010-re maradtak a régi tenyészgalambok, vagy frissítettél az állományon?

- Sosem tudhatjuk, hogy nálunk van e a legjobb galamb, így mindig keresem, hogy hogyan lehetne tovább javítani az állományomat. Ennek jegyében érkezett egy tojó (Réka) Rik Cools legjobb tenyészpárjából, melynek féltestvére (Marieke) nemzeti 1. díjas volt 553 km-ről 5166 galamb ellenében és 1. hosszútávú ászgalamb lett születési évében, valamint egy tojó Leo Heremans Olimpiade 03-as vonalából.

A jövőben is tervezem 1-2 évente 1-1 külföldről beszerzett klasszis galamb valamint a legeredményesebb saját galambok beépítését a tenyésztésbe. Ennek jegyében 2010 őszén Buktának (orig. C&G Koopman) négy gyereke került be a tenyészdúcba.

- A látottak és hallottak alapján igen komoly „erőt” képvisel a tenyészdúcod. Van mégis olyan galamb amit kiemelnél?

- Elsőként az öreg Gladiátort kell említenem. Ő mind versenygalambként mind tenyészgalambként kiemelkedő teljesítményt nyújtott illetőleg nyújt. Gladiátor gyereke, unokája szintén volt már tagszövetségi I. sampion és több sporttársnál is számtalan díjrepülő galamb származik belőle. Közvetlen lánya az Olimpia 006-os 2011-ben Lengyelországban képviselte Magyarországot, az egyéves kategóriában. Másik leszármazottja, Elekes István szuper kék hímje, ami szintén olimpián volt és két magyar kupa kategóriát is megnyert. Ez a galamb 100% Pintér, amelyben Bukta és a Gladiátor egyaránt szerepel. Kiemelném még a Marcel Sangerstől származó hímet, valamint Piet-et aki a Bumeráng x Kicsi Joyce párból kelt és az utóbbi évek egyik legjobb behozatalát a Réká-t illetőleg a 329-es saját tojónkat, aminek az unokája 2010-ben a B02 Tagszövetségben 1. sampion volt.

- Elérkeztünk a 2010-es évhez! Hogyan készülődtél a versenyszezonra?

- A Salmo PT-vel oltok paratífuszra, amit megelőz egy kezelés Paratyphuskurral. A versenyzőknél az oltást megismétlem, de a két oltás között legalább 30 napnak el kell telnie. Ezen kívül féreghajtást végzek Belgawormac-al és megkapják a kötelező paramixo elleni oltást is.

A tenyészeket és a versenyzőket mindig egyszerre párosítom, időben úgy, hogy a versenygalambok özvegyítése szempontjából megfelelő legyen a fészekállapot. Ez most is így történt. A nemek a fiatalok 14 napos korában kerültek szétválasztásra, majd közösen nevelték a földön lévő fiatalokat. A klasszikus özvegység végül is a 4. úttól kezdődött. A nemek reggel és este felváltva forgatós rendszerben jártak ki. Reggelente 40-40 percet repültek, esténként 1-1 órát. Mivel a közös tréningeken nem veszek részt a galambok jó néhány 20 km-es tréninget kaptak, majd egy Bicske és egy Tatabánya következett. A versenyek első 3 hetében heti kétszer, majd további 3-4 héten át heti 1 alkalommal megismételtem a 20 km-es tréninget. A szezon hátralévő részében, már nem vittem őket magántréningre.

- Hogyan készítetted fel a galambokat a versenyek alatt? Hogyan takarmányoztál?

- A takarmányt magam keverem. Diétás eleséget nem használok, teljesen feleslegesnek tartom. A hímek minden alkalommal jóllakásig ehetnek, utána a maradékot kiveszem, a tojók viszont sokkal bonyolultabbak. Ők mindig kevesebbet kapnak enni, mert különben rövid időn belül összepárzanak egymással és onnantól kezdve mindig keresik a „párjuk” társaságát és ez a hímeknek nagyon nem tesz jót! Hosszú utaknál napraforgóval és kukoricával egészítem ki a keveréket, valamint kendert és mogyorót is kapnak ráetetés gyanánt.

Víz nincs a dúcban napközben, csak a repülés után bejövetelkor ihatnak, illetőleg extrém meleg esetén még repülés előtt is engedek nekik egy hörpintést…

Emésztő folyamatosan van előttük. Általában 3-4 félét keverek össze és 1-2 naponta teljesen frisset rakok be. Mikor írtuk a könyvet Co Verbree, Hollandia egyik legjobb középtávú galambásza javasolta, hogy megfigyelése alapján, amennyiben sokáig teljesen feltöltjük az emésztő tartót és abból hetekig csipegetnek a galambok, sokszor többet ártunk, mint használunk. Logikusan végig gondolva teljesen igaza volt, hisz minden egyes szárnycsapás következtében számtalan porszemcse, baktérium kering a levegőben, ami előbb utóbb a dúc padozatára, etetőre és az emésztő tárolóba landol.

- Rátérnék arra, ami talán a legtöbb postagalambászt érdekli. Beavatnál minket a programba, amit a versenyszezonban alkalmaztál?

- A legfontosabb amit el kell mondanom az az, hogy nincsen kőbevésett program. Mindig az adott körülményeknek megfelelően határozom meg, hogy mit használok. Ami biztos, hogy a versenyről érkező galambokat Belgasol és TDC várja a vízben. 3 hetente szoktam kezelni Trichomonas ellen Trichokurral, amit 2,5-3 napig kapnak a galambok. A tricho kezelés esetében arra mindig figyelek, hogy ne hosszútáv előtt legyen. Emésztőszervi megbetegedések ellen a Streptocolikurt, légúti betegségek ellen pedig a Belga Tai-t és az Ornikurt szoktam alkalmazni. Ezek mindig 2-3 napos kezelések az érkezés után.

Ezeken felül 1-2 alkalommal a szezonban használtam az Ornispritz oltást, ennek használatánál azonban fontos figyelni arra, hogy várhatóan csak reális, normális lefolyású versenyek előtt szabad alkalmazni.

Vitamint nagyon keveset használok. A van der Sluis féle takarmány kiegészítőt keverem a takarmányra heti 1-2 alkalommal (általában szerda, csütörtök) fokhagyma olajjal, így a galambok megkapnak mindent, amit a vitaminokból megkaphatnának. Ezenkívül kapnak még belgasolt, vitabolit és/vagy belgaformot.

Továbbá heti 1-2 alkalommal állomány szinten minden galamb kap citrex-et illetve oregáno kivonatot.

Fontos még megjegyeznem, hogy mindig minden galambnak utaznia kell. Nincs otthon pihenés. Természetesen, amennyiben úgy látom, hogy kondíciónális illetőleg „lelki” problémája van egy galambnak, akkor kivételt képez az előbbi aranyszabály. Pakoláskor rövid és középtávnál a szezonban csak 1-1 alkalommal mutatom meg a párokat egymásnak. Hosszú utak előtt soha. A motiváció erősítése miatt viszont előfordul, hogy 1-2 napra fészekre zárom a hímeket is, illetve van amikor a pakolás előtti este a hímeket és a tojókat felcserélem.

- A fiatalokkal is jól szerepelsz mindig. Megosztanád velünk, hogyan készíted fel a fiatalokat?

- Az első, amit a fiatalokkal megteszek, az Dr. Hans van der Sluis tanácsa alapján az, hogy leválasztáskor leoltom őket fél adaggal paramixo ellen, amit megismétlek 30 nap múlva. Ez jelentősen lecsökkenti a fiatalok betegségének esélyét, ami napjainkban a legkomolyabb ellensége a galambjainknak. Ezen felül, ha nincsen komoly probléma semmiféle gyógyszert nem kapnak. Hetente egy alkalommal kapják fokhagyma olajjal felragasztva a takarmányra a táplálékkiegészítőt, valamint ők is megkapják a versenyzőknél már említett heti 1-2 alkalommal a Citrexet valamint az oregánó kivonatot.

A versenyek előtti felkészítést két 20 km-es úttal kezdem meg, amit egy 60 km-es követ, majd egy 100-110 km-es ahol viszont egyesével vannak felengedve a galambok. Ezt követően a versenyekig már csak 3-4 újabb 20 km-es út következik, amit heti egy alkalommal a versenyek alatt is megismétlek.

- Eredményeid olvasásakor a hozzáértő szemek egyből kiszúrják, hogy általában nagyon nagy százalékban és sok élhelyezést szerezve helyezed a galambjaidat, aminek ékes bizonyítéka egy-két felsorolás, ami itt látható:

Egy-két eredmény a 2010-es évből:

Aurach 700 km 1333 galamb..:

- 4, 7, 11, 17, 19, 76, 87...                                                                               16/11

Melk 316 km 1758 galamb.:

- 1, 2, 3, 4, 5, 18, 19, 21, 23, 24, 34, 38, 39, 50, 54, 67, 75, 127, 266.           19/19

Melk 316 km 1937 galamb:

- 1, 19, 60...                                                                                                        3/3

Aurach 700 km 1475 galamb:

- 4, 12, 19, 20, 48, 49, 120                                                                               10/7

Melk 316 km 2235 galamb:

- 1, 5, 6, 7, 12, 34, 50, 52, 64...                                                                      18/16

Haag II. 368 km 1925 galamb:

- 1, 2, 6, 8, 9, 10, 29, 80, 106, 117, 118, 119, 120, 128...                               20/19

A Kolumbia Tagszövetségben 2010-ben neked volt a legtöbb díjad, pedig nem sok galambot küldesz egy-egy versenyre. 316 km meleg kemény idő 19-et küldtél 19-et helyeztél 20%-os listán és az első öt galamb a tied. Ilyen listát én még nem nagyon láttam. Van valami különleges motiváció vagy bármi amivel ezt el lehet érni?

- Valóban én nem küldök 100 galambot hétről-hétre ez nagy különbség sok „nagymenőhöz” képest. Igyekszem a minőségre helyezni a hangsúlyt és nem a létszámra. Persze kevés galambbal sokkal nehezebb felvenni a versenyt egy olyan emberrel, aki 60-70 vagy akár 100 darabot küld, de ez a szép az egészben. Mindenki másképpen csinálja és más a fontos. A kérdésedre visszatérve: Meglátásom szerint a legfontosabb motiváció az, hogy az év 365 napján jól és türelmesen bánunk a madarainkkal. Itt nem arra gondolok, hogy egész évben babusgatni kell őket, hanem ha bemegyünk akkor legyünk lassúak, mint az oroszlán, amikor becserkészi a vadat. Amikor megfogjuk a galambot ne csapjuk le, hanem ha egy mód van rá, akkor tereljük a helyére, stb… Ha egész évben jól érzi magát, akkor ennél erősebb motiváció nem nagyon lesz. Természetesen ez még mind-mind kevés, ha a galambjainknak kondíciónális és egészségügyi problémája van illetőleg egyszerűen genetikailag lassúak. Úgyhogy ez egy összetett és nehéz kérdés, melyre a válasz összefoglalva: - a kiváló galamb, dúc és gazda szeretete, egészség, kondíció!

- Végül, de nem utolsó sorban. Mit tanácsolsz a kevésbé eredményes galambászoknak?

- A legfontosabb tanácsom, hogy ne a „sok lúd disznót győz” módszerben galambásszanak. A legnagyobb hiba Magyarországon, hogy szinte mindenki lehetőségeihez képest több galambot tart és ezzel már ki is kövezte az eredménytelenséghez vezető utat. Egyébként a minőség javításának feltétele lenne, hogy megreformáljuk a jelenlegi bajnoksági formát és az emberek gondolkodás módja változzon.

Zárszóként elmondhatom, hogy Zsoltiban, akit 8 éve ismerek egy rendkívül korrekt embert ismertem meg, legyen szó galambászatról, vagy bármi másról. Az állatok szeretete a kutyák és kanárik tartása mellett abban a példamutató munkában teljesedik ki, amit a galambokkal végez, akik meg is hálálják neki a remek teljesítményükkel.

Én magam rengeteget tanultam Zsoltitól és  remélem, hogy ezen írás elolvasása után a sporttársak többsége több olyan információval gazdagodik, amit a jövőben be tud építeni saját versenyzési rendszerébe és ezáltal eredményesebbé válhat.

                                                                                                          120L