Bicskei Gábor

BICSKEI BAJNOK2008

A-6. Monor. 2200. Monor, Madách I. u. 26.

A Kolumbia Sport Klub Tagszövetség 2008. évi Általános, Hosszútávú- és Totál csapatbajnoka

Új bajnok mutatkozhat be lapunk hasábjain. Bicskei Gábor, aki céltudatos munkájának köszönhetően galambász-pályafutása kezdete óta eredményesen szerepel versenyeinken. A 2008-as év olyan sikereket hozott neki, melyek a legtöbb tenyésztőnek csak álmaiban valósulhat meg. A tagszövetségi bajnokságokon túl megnyerte a Nemzeti Bajnokság II. zóna csapatversenyét, és az országos összesítésben a II. helyen végzett. A II. zóna champion bajnokságában az öt legjobb galambja a 2., 11., 33., 39., 44. helyet szerezte meg. A 2008. évi teljesítménye alapján elnyerte a "MAGYAR MESTERVERSENYZŐ" címet! Gábor esete jó példa arra, hogy nem a külföldi "papír galamb", hanem a valódi jó galamb, a tenyésztő hozzáértése és nagy részben a konzekvensen alkalmazott jó technológia a siker záloga!

Most pedig átadom a szót idei bajnokunknak.

Kérlek, mondj néhány szót a kezdetekről és eddigi eredményeidről!


Közel 10 éve, még a szülői háznál kezdtem el foglalkozni a postagalambászattal. Kis Kálmán (Monor) és Finta Zoltán (Túrkeve) indított el az úton, és az első galambjaimat is tőlük kaptam. 1999 tavaszán természetes módszerben kezdtem el röptetni éveseimet, de az első néhány úton egyet sem helyeztem. Juhász Tibor egyesületi társam tanácsára leözvegyítettem, és csak a 9 db hímet küldtem tovább. A következő versenyen már 5 galambom listára került, és a 10842-es Kis Kálmán-féle galambom kerületi 1. díjat repült. A szezon végén ráadásul kiderült, hogy a 10837-es Finta-féle hímem kerületi 1. sprint champion lett. Ezek az első sikerek elköteleztek az özvegy módszer mellett, és nagy motivációt adtak a folytatáshoz.
2000-ben sikertelen kísérletet tettem a totál özvegységgel, a tojókkal nem bírtam, az előző évben biztatóan repülő hímek pedig elvesztek. A következő évnek ismét csak a hímekkel vágtam neki. 2002-ben 25 özvegy hímmel a kerületi általános bajnokságban 2. lettem a Butyka-Szalma páros mögött, ami engem is nagy meglepetésként ért. 2003-ban egy fokkal még jobban jöttek a galambok.
Regensburgból és Nürnbergből is kerületi első csapatot fogtam és átvettem a vezetést az általános bajnokságban. Az erősen hátszeles aschaffenburgi versenyen viszont egyetlen galambot sem helyeztem. Sosem fogom elfelejteni. Végül a 4. helyen végeztem a kerületben. Ebben a két évben versenyzett az eddigi legkedvesebb és talán legjobb galambom a 24137-es kék hím. 22 úton 21 helyezést repült, Regensburgból kerületi 1. díjat (zóna 3. díj) nyert, egy hét múlva Nürnbergből kerületi 7. lett. Az egyesületben 7 első díja volt és további 7 alkalommal végzett az első ötben. Apját Matejin Elemértől, anyját - a 408-as kék tojót - Juhász Tibor barátomtól kaptam. (Szerencsére a tenyészdúcban is jól húzza szekerünket. Tibinél több lánya is jól mozog, például a 64353-as a tagszövetségi I. champion tojó lett 2008-ban.)

Ezután a szülői háznál felszámoltam állományomat, és 2004-től 3 éven keresztül Tibor padlásdúcából közös néven versenyeztünk. A dúcközösség a mai időhiányos világban egy kényelmesebb galambászkodás lehetőségét teremtette meg, és úgy érzem, jól kiegészítettük egymást. A tagszövetségi általános bajnokságban 6. majd 11. helyen végeztünk, a madárinfluenza évében pedig a 3. helyről szálltunk ki félúton. Az eredményektől függetlenül nagyon emlékezetes évek voltak ezek, de a galambokkal való napi kapcsolat hiányzott nekem.

2006-ban feleségemmel telket vásároltunk Monoron, így újra lehetőségem nyílt arra, hogy egy udvarban élhessek madaraimmal. Természetesen a dúcba hamarabb költöztek be a galambok, mint mi az új családi házba. A folytatást a lehető legegyszerűbb galambászat megvalósításával képzeltem el, 50 darabos téli létszámmal, könnyen áttekinthető özvegy hím csapattal, gyorsan takarítható, praktikus dúccal és a korábbi évek letisztult módszereinek alkalmazásával. A dúc egyik felében 2x4 méteres dúcrészben kapott fészket a 24 hímből álló versenycsapat, míg a másik felében, szintén 2x4 méteren 48 ülőfakk készült a fiataloknak. Az özvegytojók egy dúcon kívüli rácsos aljú ketrecben töltik el a szezont. Tenyészgalamb nálam nincs, a korábbi évek kiemelkedő galambjai Tibor barátom tenyészdúcában maradtak. Tavasszal az egyik rundó fiatal hozzám kerül a 10-12 pár tenyész alól, illetve a versenyzőim alól is felgyűrűzöm a hímnek látszó csipaszokat.



Bicskei061764343mod
06-17-64343 kh
Melk 321 km: IV. díj, Aurach 705 km: IV. díj
Általános, középtáv, hosszútáv III. champion. 12 hely.
Magyar Kupa hosszútávú III. champion


Bicskei G.19565



00-17-19565 kkh Tagszövetségi hosszútáv I., általános II.
középtáv V., totál III. champion,
Nemzeti Bajnokság II. zóna II. champion


Jelenlegi állományunk a már említett 408-as tojóra épül. A tenyészdúcban 6 közvetlen gyereke van, a versenycsapatban pedig 1-2 galamb kivételével mindegyik származásában megtalálható. Az évek során sportbarátainktól több galambot kaptunk ajándékba, melyeket az alapcsaláddal kereszteztünk versenygalamb előállítás céljából, szinte minden esetben sikerrel. Igyekszünk a tagszövetségi programban legjobb teljesítményt nyújtó versenygalambok lányát vagy húgát megszerezni, a vérvonal nem számít. Néhány nevet megemlítenék, akiktől származó galamb eddig nyomott hagyott nálunk: Márkus István (Gyál), Kajli József (Monor), Kucsera János (Kakucs), Butyka-Szalma páros (Gyömrő), Teke László (Győr), Tóth István (Pétervására), Orosz László (Gyál), Zsiros István (Ceglédbercel).

2006-ban, az új dúc első évében, egy magántréningen sajnos elszórtam fiataljaim nagy részét, így 2007-ben újra 9 db egyéves hímmel röptettem végig a sprintversenyeket. A fiúk remek hajrával a tagszövetségi csapatbajnokság 3. helyén végeztek. A 9 hímből 3 db 3-4 helyezéssel megúszta a 13 versenyt, de a többi 8 helyezés felett teljesített, ami nagyon biztató volt az idei szezonra nézve.

2008-ban már teljes létszámmal, 24 özveggyel tudtam kezdeni. A 9 db. kétéves hím képezte a főcsapat gerincét, és a 3 gyengébbnek vélt madár is erőre kapott (8, 10 illetve 12 helyezést repültek). Éveseim a szezon első felében alig mutattak valamit, ezért mérgemben a középtávos csapatukat hosszútávra is befizettem. A hosszú utakon aztán beindultak, és szerepet vállaltak a bajnokság megnyerésében.

Vannak-e a dúcban "nagynevű" külföldi, avagy hazai galambok?

A galambvásárlás nem hoz lázba, de felkészítési tanácsokért képes voltam sokat utazni, telefonálni. Ezen a téren Vercseg Jánosnak, Berkes Lászlónak (Kaposvár) és Süveges Andrásnak (Győr) tartozom köszönettel. Az Internet segítségével is sok információt gyűjtök, illetve jó néhány barátot is szereztem az ország minden tájáról.

Milyen takarmányt etetsz, és ami biztosan sokakat érdekel, használsz-e "varázsszereket"?

Hát nem volt még két egyforma év a takarmány összetételét és a felhasznált kiegészítőket tekintve. 2007-ben például egy zsák drága nyugati keveréket vettem meg a 9 özvegyemnek, amiben rengeteg borsó volt. Sok mogyorót kaptak és bármennyire is "hosszútávosnak" tűnik az etetés, szépen jöttek a sprintről. 2008-ban Süveges Bandi borsómentes keverékét etettem szezonban. Ebben sok kukorica és napraforgó van. A mogyorót elhagytam. Úgy tűnik, működik így is a dolog. De ahány bajnok, annyiféle takarmányozás. Ezt már sok helyen leírták. A vitaminokkal kapcsolatban is változtattam. Korábban heti 3-4 napon átkevertem az eleségre a multivitamint minden út előtt. Idén a szezon első felében mellőztem a vitamint, és azt kell hogy mondjam, ilyen jól a rövidtáv még sosem sikerült. Aztán a hosszútávnál már nem mertem ezt folytatni, és visszaálltam a régi erős vitaminfeltöltésre. Az egyéb varázsszerekről is azt gondolom, hogy nem mindegy, milyen állapotban lévő állomány találkozik velük. A 100. helyezett is ad a galambjainak valamit, amivel a teljesítményüket szeretné fokozni, lehet ugyanazt, mint a bajnok, de mégsem jönnek a galambok. Több bajnok pedig befuccsol a korábbi évek jól működő technológiájával. Érthetetlen dolgok történnek időnként. Nehéz ilyesmiben tanácsot adni, mert még a saját dúcunkban is érhetnek meglepetések.

A csapat egész éven át tartó stabil, jó szereplése azt sugallja, hogy az egészséggel minden rendben volt. Kellett-e ezért valami extrát tenned, vagy spontán bírták ilyen jól a madarak a hétről-hétre való megterhelést?

Sosem próbáltam még gyógyszer nélkül versenyezni. Nem is nagyon hiszek benne. Persze szezonon kívül én is igyekszem elkerülni a gyógyszereket, és ügyelek a dúchigiéniára, de amikor összezsúfolódik 2500 galamb egy konténerben, akkor már félek. A 2008-as szezon előtt leoltottam a teljes állományt szalmonella, majd paramyxo ellen. Aztán egy laborvizsgálat következett, ami semmi különöset nem mutatott ki, így logikátlannak tartottam a "nagy tavaszi gyógyszerkúrák" elvégzését. Egy júniusi légúti fertőzésre nem lehet előre kezelni márciusban. A március végi párosítás előtt azért kaptak egy kokcikezelést, majd letojás után 7 napig triho ellen itattam. Amíg a fiatalokat nevelték kerültem a gyógyszereket, és csak savanyítottam a vizet. Szerencsém lehetett ezzel, mert az első utakon nagy fiatalról is megvoltak az ötös befutók, ami a korábbi években nem volt jellemző. Aztán özvegyítés után elindult a heti 3 nap gyógyszerezés. A hosszútávú utak előtt megengedtem magamnak, hogy csak savanyítsam a vizüket, de ez csak a galambok remek állapota miatt történt így. Korábban többször is előfordult már, hogy 500 km feletti utak előtt is kemény gyógyszerezésre kényszerültünk, és mégis kerületi élcsapatot stoppoltunk. Így aztán nem nagyon hiszek a gyógyszerek formaromboló hatásában sem.

Végzel-e magántréninget hét közben?

Ez is változik évről-évre, és igazából nem tenném le a voksom egyik módszer mellett sem. 2002-ben kerületi 2. például magántréning nélkül voltam. 2008-ban szerda este pakolt be egyesületünk egy vállalkozó kisteherautójába, és másnap reggel kerültek feleresztésre a galambok 90 km-ről. Aggódtam, hogy a heti plusz egy éjszakázás a kocsiban nem tesz jót az özvegyeknek, de ezek szerint nem ártott. A hímek most tojóra érkeztek, mert volt időm elszedni őket, de például 2003-ban csak a félbezárt fészek várta őket a heti 2-3 db. 50 km-es magántréningről. Most már úgy vagyok a tréninggel is, hogy nem merem elhagyni. Megnyugtatom vele magam, hogy igen, ezt is megtettem a jó eredmény reményében.
De azért elmondanám a heti rutint is. Érkezéskor pár marék árpa és elektrolitos víz várja a versenyzőket. A tojókat az út nehézségétől függően veszem ki a dúcból. Hosszútáv után akár sötétedésig együtt maradhatnak. Este már özvegykeveréket kapnak, nincs külön diétás takarmány. Az eleség mennyisége a verseny nehézségétől és a következő verseny várható nehézségétől függ. Egész héten figyelem az Interneten az időjárás előrejelzést. Reggelente kiengedem a hímeket, majd gyors spaklizás után már ugrálhatnak is be a szputnyikon. Etetés, itatás következik, majd a fiatalokat is ellátom, és kiengedem. Úgy 15 perc alatt történik mindez, több időt nem akarok rájuk szánni ilyenkor. Este 7-kor megyek újra a dúcba. Becsalogatom a néhány kint ragadt fiatalt, majd ellátom őket. Az özvegyeket is megetetem-megitatom, és csak ezután engedem ki. Hét elején 40 percet kell repülniük, hét végén több mint egy órát repülnek már maguktól. A rekord 1 óra 45 perc. Ez csak az elmúlt két évben van így, mióta szezon elején párszor feldobom a kislányom pöttyös labdáját, vagy felteszek egy sárga műanyag vödröt a dúc tetejére. Régen a szülői háznál nem volt soha kényszerítés, nem is nagyon repültek, de mégis jól jöttek hétvégén. Sok út vezet Rómába, szokta Tibor barátom mondani... Ha nagyon meleg van, akkor csak este 8 után engedem ki őket. 1 órát még így is tudnak repülni. Aztán sötétedés után visszamegyek a dúcba, kiveszem az itatót. Az sosincs bent előttük huzamosabb ideig csak a verseny napján, illetve fiatal neveléskor. Napi fertőtlenítése rögeszmém. Szezon elején még összeengedem pakolás előtt a párokat, de később már csak 3 tojót engedek be, vagy csak felfordítom a fészektányérokat. Hosszútáv előtt kipróbáltunk már több dolgot korábban, de 2008-ban csak ládába szedtem őket és kész. Még a fészket sem nyitottam ki nekik. Enni és pihenni kellett nekik ezekben a hetekben, magántréninget sem kaptak ilyenkor. Persze esténként nagyokat repültek a ház körül.

Említetted, hogy a szezon első felében nem igazán voltál elégedett az egyévesek teljesítményével, ezért "megküldted" őket a hosszútávú utakon is. Az eredmény már ismert. Minek tulajdonítod az egyévesek remek hosszútávú szereplését?

Nincsenek pontos statisztikák a fejemben, de korábban is főleg hosszútávról fogtunk élcsapatokat galambjainkkal. Az inkább janssen-es alapcsaládhoz kapott keresztező partnerek is többnyire a hosszabb távokon villogtak eredeti gazdáiknál. Tehát genetikailag részben magyarázható a dolog. Aztán a szezon eleji gyengébb produkciójukat is meg lehet talán indokolni azzal, hogy fiatalként elég lazán lettek beröptetve. A kicsik 2-3 rövid magántréning után kapnak 3-4 tréning utat a tagszövetség autójában és kész. Nem látjuk értelmét a teljes fiatalprogramon végigerőltetni őket, nem is sikerült még sosem. Nagyok a veszteségek gyakran így is, és az évek alatt bebizonyosodott, hogy az igazán jók meg tudják csinálni évesen a 8-9-10 helyezést ezzel az erősnek nem nevezhető fiatal tréningeztetéssel is. Több egyévesünk viszont gyakran csak a szezon második felére pörög fel, és ekkor csinál mondjuk zsinórban 6 helyezést. Ilyenkor mindig az ellazsált őszi galambászat jut eszünkbe, mint esetleges ok.

A Nemzeti Bajnokság átszervezése sokakban vegyes érzelmeket váltott ki. Neked mi a véleményed erről?

Nem világos előttem, hogy miért kellett egy viszonylag elfogadott, és jól működő rendszert teljesen felrúgni. Lehet, hogy bizonyos szempontból jobb lesz az új NB, de az állandó változtatás nem engedi a hagyományok megteremtését, ezáltal igazán értéke sem lesz az évről-évre változó bajnoksági formáknak. Azt hiszem, még napjainkban is kidolgozás alatt van az új rendszer, melynek biztos lesznek vesztesei is, azaz a régiópartnerségek egy év múlva több helyen is felbomlanak majd, és újabb helyezkedés kezdődik. Ez a bizonytalanság egyáltalán nem jó.

Mit szeretnél még megemlíteni?

Gratulálni szeretnék azoknak, akik az elmúlt szezonban a legnagyobb ellenfeleim voltak. Makkos Tamásnak azért, mert Ő mindig ott van az élmezőnyben, Kancsár Ferencnek pedig a sok utankénti első csapatért, amit olykor még a számára teljesen kedvezőtlen széljárásnál is produkálni tudott. Szenzációs volt. Továbbá köszönetet kell mondanom feleségemnek és családomnak a hobbim maximális támogatásáért, valamint Juhász Tibor barátomnak a 10 éve tartó közös galambászatért, együtt gondolkodásért. Köszönöm a riportot, és az eddigiekhez hasonló sikereket kívánok neked! Mint ahogy az Gábor és a többi bajnokunk által elmondottakból is kitűnik, nincs a sokak által tudni vélt "nagy titok"! Jó galamb, szerencse, hozzáértés, figyelem, türelem és következetesség, olykor egy kis jó megérzés a siker kovácsai.

Mészáros János tudósítása